Szenyán Zoltán: Ragaszkodás

mi ragaszkodunk,
ők ragaszkodnak.
ahogy elmúlt a mai nap,
úgy múlt el a beígért tavasz,
csak a vírus az,
meg a hazug szavak,
melyek nem várt vendégként,
mint csúf fekély, nyakunkon rohadnak,
indulatból, indulatról, indulót dalolva...
- csak a bárányok hallgatnak.
mi ragaszkodunk,
ők ragaszkodnak.
gyengeségünket kihasználva,
örökké éheseknek főfogásként tálalva,
nem lázadva,
nem lábadozva,
magunkért nem kiállva,
örök némaságba burkolózva,
mosolyt és boldogságot belehazudva...
- csak a bárányok hallgatnak.
mi ragaszkodunk,
ők ragaszkodnak.