Deák Mór: MÁMORA KEDVESEIMNEK
mámora kedveseimnek
mindig a fejembe száll
intenek és én intek
hol van a régi dagály
hol van a csönd s a zihálás
hol van az akrobata
hol van a mindig hálás
nem megyek el sehova
tengeri sellő volt mind
megölelt s én belefúltam
bent ami volt az volt kint
élve avagy félholtan
hogy ne lehetnék csillag
hogy ne lehetnék nap
mindig a nevemen hívtak
kap mindig aki ad