Gaál Áron: Invokáció

Nem kell elmenned Amerikába
idegenként idegen életet
bárhol élhetsz a coca-cola lázban
és analizál majd téged is lehet
Dr. Freud egy jókedvű utóda,
aki emlékeid mélyére ás
szavaid alján hátha ott van Trója
Szépheléna és a gyönyörű király
azaz királyfi, a daliás Páris,
de nem talál majd mást, mint verseket
megannyi frázist és parafrázist
melléknév cicomázta rejtjelet:
anyaföldet és szülőhazát
anyaméhet és szülői házat
első szerelmet s még annyi mást
meleg ételt és puha vágyat
életed széthulló darabjait
amit összerak majd a képzelete
és a maga képére kialakít
és nem érdekli, hogy élvezed-e,
hogy a puha bábból szép ölelésből
lepkeként szállhatsz az ég felé
szabadon, távolodva a világtól,
ahol hamburger nemzedék
bámulja némán néma röptödet?
Ó nem! Túl sok ami b enned más volt,
mint mindenki másban, ötvözet
gyáva hűségből, bátor árulásból
földrehúz száz ok, asztalhoz, ágyhoz
köt emberi mivoltod, semmit se tehetsz
legfeljebb írhatsz, álmodhatsz, álmod
akár egy új asszony, Európa lehet.