Ernst Ferenc: Olvasat
Olvaslak, ahogy senki nem.
Innen a semmin, túl a mindenen.
Kicsorbult üveggolyók a fényt törik,
kiszámolva jutunk egy új körig.
Beléd bújok, eljátszom önmagam,
kívülről nézve jó, ha van
valami kölcsönös vonzalom,
ahogy a levelek nőnek az ágakon,
hisz rügyek nélkül nincs tavasz,
s minden ébredés vége az,
hogy estére álomba szenderül,
a test mélyén, ott legbelül,
lapul, ugrásra kész, az élet.
Szavakba bújnak a semmiségek.