Jóna Dávid: Reggeli

Te a forró pirítós voltál,
én egy késhegynyi vaj,
a Sors összekent velem Téged,
pórusaidba ivódtam, átittalak,
vajas lett minden morzsád,
vajas lett a lényed.

Így száradunk időtlenül együtt,
mint halott katonára a csatazaj,
de már én vagyok a kenyér,
és Te a teavaj.