Nagygábor Margit: Ajtóm nincs kulcsra zárva

itt vagy és mégse
a távolság abroncsként
szorít mint a fogyó idő
hevít a vágy
ész a szívvel ölre megy
s ha megvetne a világ
ha ránk dőlne az ég
akkor is akkor is...
egymásba fűztem
csillogó éknek szavakat
el ne eressz az éjben
örökre megmaradj
hozz bort a kupába
a gondolat hiába szárnyal
ha nem öltöztetjük föl
lelkünkkel üres marad