Kemecsei Gyöngyi: Asszonyok nyara

már nem hozok neked
sarjadó tavaszt
talán az utolsó is elhervadt
egy fogadkozó koldus
remegő kezében
régen
de még adhatok nyarat
azt a langyos nyárvégit
amit enyémnek mondanak
hozhatok vállamra leomló
hófehér hajat
miből néhány szál
ruháid szövetén
makacsul megtapad
nem
nem lesz majd
a jól ismert lesöprő mozdulat
csak nézzem sokáig
ami belőlem
gyengülő válladon
ott maradt