Pethő László Árpád: Trianon árnyékában
Naponta készen át
fordulhatsz – fel-felhorgadsz
égig száguldhatsz
a mennyekben ott
alant s fenti pokolban
süllyedhetsz holdnyit
láthatod a lát-
hatatlan emelkedést
a táguló kék
egét – itt bennebb
ama vörösben – vérben
hogy érhetőn értsd
az elme koppa-
nását – égiek földi
durranását bent
a tüdő mögött
abban a sóhajnyi éj-
ben révedező
kérdésben – mi áll
a ki s bejövő lélek
útjában hogy szállj
leszállj aprócska
égi szigetedre – állj
és szertenézve
kimond: itt is ott
vagy magadba hullva ím
szárnyatlan madár –
csak szertelenül
szeretetben (f)éltél itt
s ott a kitágult
égbolt letagad
sóhajod fogadja tán
röptében ének –
s maradsz a dallal
himnusszal földbe vájtan
lelkedben madár –
és fúvod – fúvod
felhőnyi széllel éled
valahogy kint is
bent is – fent s alant
csőrében tart az égbolt
Trianon-árnyék
kifelé mélyből
lefelé égből – szívből
csorogsz alá
s fent győzelmi
mámorban vigaszt adó
csapkodásban ím
megszületik a
mosolyt adó kisded sí-
rással bensődben.