Ványai Fehér József: Lottó bácsi, Kávé néni, avagy jobb volt gatyában…

Kisdobos lehettem még, vagy már úttörő,
Anyai nagyszüleim rokonságánál, az öreg-
Szőlői nyaraláson verskötet akadt kezembe
A kisszobában, s nagyon megtetszett, amit
Benne találtam. „Jobb volt gatyában
hancúrozni, lépegetni a háztetőn, megenni
Anyám vacsoráit, keresni első szeretőm…
Jobb volt, jobb volt, most se rosszabb”…
Vagy: „Lottó bácsi, Kávé néni, savanyú
A pofitok, jó volt élni?” Valami különös bizsergés
Indult meg bennem nyakszirttől lefelé, úgy
Imponált a szöveg, azt fejezte ki,
Amit éreztem, de ilyet én nem
Tudnék írni, bár szeretnék. Esett az
Eső aznap, úgy kerültem odabentre,
Különben fociztunk volna a Dögkörös
Árterében vagy cigizünk a szalmakazal
Mögött, verebekre vadászunk légpuskával
Vagy csimaszokat szedünk ki az ereszalji
Fészekből, fakarddal harcolunk a szomszéd
Utca bandája ellen… De a fiatal
Költők antológiája behúzott egy másik
Világba, amelynek nem ismertem nyelvét,
Mégis többet akartam tudni róla, úgy
Gondoltam, ott nem a nyers erő a törvény,
Hanem a szív és az ész dominál,
Elvarázsolt, hogy olvasok egy írott szót,
Mondatot, s kinyílik a rejtélyes ajtó a
Lélek Ismeretlen Birodalmában, ahová
Csak az léphet be, aki Felhőkakukkvár
Küldöttje, Ég és Föld, Menny és
Pokol angyala és katonája… Az elsőként
idézett verset, máig úgy emlékszem utánajárás
Nélkül, Apáti Miklós írta, a második
Szerzőjére, szégyellem, de nem emlékszem…
Fejből mondom ma is, hogy „Lottó bácsi,
Kávé néni”, és így tovább, s mindmáig
Biztos vagyok abban is, hogy ilyet
Én nem tudnék…