Albert Zsolt: Napló 2020. április

még néhány könyvet elolvasok
amíg a falakon kívül megszűnik
a nyikorgás és eltávolodik végleg
az utcán szekerét hajtó halál

a teraszon naponta kétszer megjelenik
Mózes a szomszéd napozó macskája
levegőben terjedő szabadságban
mossa csillogósra bundáját

sorokon gondolkodtam mert
nem tudom úgy elmondani a hiányt
ahogy szeretném de ettől függetlenül
ez most nem egyedül rólad szól

hanem a házon kívül mindenkiről
akikkel általában nem foglalkozom
annyira csak most hogy ritkább a
találkozás odakint meg a buszon

aki lökdösődik vagy az udvarias
a köszönő ismerős és aki ugyan ismer
de ha meglát átnéz rajtam én meg tök
hülyén érezhetném esetleg magam

ja találtam néhány régi fotót is rólunk
elég szerencsétlen ruházatban
és a frizuráink is olyan viccesek de azért
feltekert bennem is egy eldugott vigyort

mindegy mert az a lényeg hogy csend van
és a székek egymásra vannak pakolva
a padló ragyog de a bejárati üvegajtón
tábla mutatja átmenetileg nem látogatható

ezért felöltözünk itthon is ünneplőbe
mintha mennénk és beülünk a laptop elé
a facebook élőben ad mindenre ellenszert
futurisztikus élmény letöltés nélkül

feltöltődés után imádkozok rólad aztán
sorban következik a család utána barátok
de egy idő után már az egész világ
arra a listára kerül akiket megmentenék

a lakásban felcseperedett egy új világ
amíg kint elfoglalták a várost a vadak
és a belvárosi parkban egy mosolygó
szarvas iszik a szőkőkútból

reggelente fertőtlenítik az összes utcát
és persze a tavasz nem törődik semmivel
mert amíg mi túlélünk addig mohát növeszt
a szobrokon és legelőt a tereken