Kolev András: Maholnap

Sötét van itt, kísért a múlt,
az ember úgy elaljasult...
Akad, ki maszkkal üzletel,
a másik gyógyszert tüntet el,
és van, ki végképp módszeres:
a kesztyűn túlzón jól keres,
de annál tényleg nincs alább,
ha négyet ér két csirkeláb.

Ma még zabál a sok juhszáj,
az is lehet, majd mást muszáj:
akármiért, de ölni kell,
s holtat locsolni kölnivel;
a látszat számít: szép halál,
ki talpat nyal, szívből kapál,
s mások bajából gazdagon
terít egy mocskos asztalon.

S te rég nem férsz egy széken el,
sorsod, maholnap szétesel,
várad ledől, kihull fogad,
amit hazudtál szétrohad;
s hiába mondasz száz imát,
nem hisz neked, ki hall, ki lát;
seregnyi társad megtagad...
Mondd csak, felismered magad?