Paál Marcell Hesperus: Hiszelegy

.
Így vagy úgy.
A háborúk.
A szívizom,
a holtterek,
félrehangolt
életek,
zabolátlan
akarat,
az Isten mégis
itt maradt.
.
Ha itt maradt,
úgy kell neki.
A tervét
máig is szövi,
a színe kén,
a szaga szúr,
úgy tanít,
hogy nem tanul,
és nem érez,
csak másokat.
Önmagára
visszahat.
.
Itt vagy ott,
semmit kapok.
És te sem kapsz,
csak sorsokat,
az idő furcsa
sziloplaszt,
betömi a lényeget,
amit kihagy;
a szégyenek,
az elodázott
szenvedés,
a megoldás,
ha van: kevés.
.
Holtterekkel ébredünk,
a hajnal színe
néha vér,
ha van is,
aki megtanít,
ha van is,
aki elbeszél,
a bátorsága
félelem,
ha létezik,
nem ismerem.
.
Úgy vagy így.
A harcmezők.
Elképzelt,
hű szeretők,
félreismert nőiség,
a férfi gyermek,
gyorsan ég,
a szaga zord,
és émelyít,
vonz, de mégis
eltaszít,
kusza kéjért
sorban áll.
.
Az Isten nyűgös.
Hitre vár.