Kisjókai Erzsébet: Kolozsvári emlék
Fehér függönyt hintált a szellő,
kovácsolt vaskosárban ült
sok muskátli az ablak alján,
a napsugár fakult, lehűlt,
mégis derülten rám piroslott
a párkányról a sok virág
mint szendergőn a kisded arca,
bár őszt hirdettek már a fák,
sárgult levelet szórtak egyre
már búcsúzón, de nesztelen.
Házsongárd felől illat áradt,
hogy találkozzék ott velem,
a pára arcom simogatta,
Kincses Kolozsvár átkarolt
és vallatott: az árva lélek
felejti-e, mi fájt, mi volt?
Ó, béke csendje, szent varázslat,
Majális utcán házsorok,
muskátli mosoly, rácsos ablak,
elszállt az ősz, rád gondolok,
most én faggatlak, fényes emlék,
habár a tél még zord, kemény:
zárt ablakok mögött ma él-e
új tavaszt váró jó remény?
1985