Németh Ernő: Hazatérés

Ahogy az utcák sorát járod,
csak lassan vonszolod magad,
vonz is, taszít is ez a város,
megállnod többé nem szabad,
amit magadban leromboltál,
soha föl nem építheted
olyan szelídre, mint az oltár,
mert megtagadtad életed.

Ahogy a vidék sorát járod,
Rákospalota, Jászberény,
emlékeid már nem találod,
de fájdalma még elkísér.
Gyermekkorod ott Kecskeméten,
az öreg templom rád mered,
valami réges-régi képen
önmagad is felismered.

Ahogy a temetők sorát járod,
úgy érzed történnek csodák,
a sírjában mozdulni látod
anyád elhantolt szent porát.
Sietni kell, űznek a percek,
rohannál már, de nem lehet,
az arcok némán rád merednek
s azok is ott futnak veled.

1980