Deák Mór: JUHÁSZ

ha valaki megérdemli
annak úgyis el kell jönni
ha valaki nem érdemli
annak is csak el kell jönni

az elkóborolt évek
ha nyájjá összeállnak
pásztorul szegődik
melléjük a bánat

ez itt fehér bárány
ez itt mind fekete
ez itt egészséges
az ott az lehet-e

pásztoroltam feketét
és vele a fehéret
velem a jövő kihal
és a múlt újraéled

amint ahogy jutott
mindet jól megnyírtam
együtt lélegeztünk
akolban és ólban

de a nyílt határon
szerettem én járni
mindig fütyörésztem
történhetett bármi

voltam gyáva s talán merész
mert azt hittem minden egész
és minden szétesett darab
most az én szívembe harap

csak golyóstollal írok
a tintám kifogyott
a kurzor némán villog
és sok papírrobot

gyárt szöveget napközben
míg az eső esik
és mindegyik esőcsepp
agyonver valakit

ha valaki hatvan éves
az csak felel már nem kérdez
ha valaki hatvan éves
már nem felel már csak kérdez

mit tehet a birka
hogyha nincsen pásztor
hogyha nem remélhet
semmit a juhásztól

mit tehet a juhász
hogyha nincsen juha
lehajtja a fejét
lehajtja s nincs hova

a sár torkomig ér
hosszú csizmát veszek
az égre nem nézek
nem hívok felleget

napközelben járni
nem is nekem való
minek addig várni
míg eltemet a hó