Fülöp Kálmán: Reménytelenség

Amint a
sólyom felrepült,
az áldozat szerény
világát hangos
sikoly zavarta meg
s a szárnysuhogás
dallamába még
belesírt az áldozat:
aki rég nem volt
önmagánál, s a
sötétség furcsa
világán már nem
remélt új álmokat.