Mihályi Molnár László: Napszentület II.

míg ifjú volt
világrengető dolgokra vágyott
felforgatni vagy megforgatni
a világot ...
mit tudta még
hogy ez
kinek a dolga
s mit szól majd hozzá
aki létrehozta
 
elhitte azt is
hogy
minden az övé
és nem lehet fölötte
senki más...
 
az öreg már hallgat
mindent újra számol
tapasztalat vall
a megélt világról
és mindent és mindent
újra megidéz
mert hazugság volt
minden forradalom
lázadás és rendszer
hol csak alkatrész kellett
nem pedig az ember
 
így
nem lett belőle jós
sem próféta
sem költő
legfeljebb csak egy
konokul ellenálló kő
mit nem sodort
magával a szél
s amire nem tudott
árnyékot vetni
 az idő
és a kor
melyben majd mégis
minden
elenyész