Nagy Horváth Ilona: Ma

Már semmi sem az.
Isten is csak olyan, mintha volna,
Kétes nevén ügyetlen csúszik meg a toll.
A gyertyák lángja ma szimpla égés,
a gobelinszentek cérnatekintetében
nincs kapaszkodó.
Kereteik, akár a megfeszített latrok,
élettelen lógnak, alattuk eseménytelen,
holt terek, lehetőség a zuhanásra.
Nem mormol itt miatyánkot senki.
A sarkokban félhomály maszatol,
s míg ülök, elvesztegetett idő mászik elő a szekrény
alól. Kimondom.
Ma a haláltól félek.
Könyvek élén ijedten lebben fel a por.