Paál Marcell Hesperus : A zsarnokokról
.
Valami vonzó dallama lehet annak,
ahogyan másokat az iszapba vetsz.
A végtagok ritmust cuppognak;
az árkokat elhagyni, ki lenne rest?
.
Talán az íz a szádban, amikor
valakit gyalázol. Oly édes az,
ha minden kitalált, s a fikciók
rendszerére te felvigyázol.
.
A látvány, amikor előtted, ha kicsit
is, de mindenki bókol, és bábot
készíthetsz gyermekből,
felnőttből, gyönge nagyanyóból.
.
Az érzés, hogy végre nem
rajtad röhögnek, regnálnak,
viccelődnek, s a szíjat most
te hasíthatod. A hátak, úgy véled,
.
korbácsért remegnek vagy azért,
hogy hordozzák rögeszméidet.
Királya lettél annak, ami gyötör,
palástot akarsz, de inkább köpönyeg
.
illik ahhoz, aki sebesen forog
vagy gátlások nélkül manipulál,
s csak azzal törődik; mi éri meg.
A reményre leginkább az ad okot,
hogy a hatalmad lesz a végzeted.