Ványai Fehér József: Hosszú, forró nyár
És jött a Hosszú, forró nyár Benkvikkel
(Paul Newman) a főszerepben, feledtük
Tulipános Fanfant és a többi bugyuta
Filmsztárt, a tévé előtt ültünk (hétfő
Adásszünet), hanyagoltuk a fapados,
Rossz szagú mozit, a szotyolát és a
Süket Szikszai céllövöldéjét szivacs-
Babástúl, similabdástúl, levevőstül,
Mindnyájan benkvikkek akartunk lenni,
Szőke amerikai vállalkozó az új tévé-
Sorozatból, feledve azt is, hogy odakint
Tombol a tsz-világ, s a főugrómókus
Naponta tíz mecsekit iszik meg a Vad-
Virágról elkeresztelt cukrászdában…
A suhancok már nem Jimmy Hendrixet
Hallgatták első világháborút megjárt
Nagyapjuk macskaszemes rádióján, Szabad
Európán vagy Novi Sad-on (magyarul Újvidék),
Hanem benkvickes mosolyt erőltettek
Arcukra és sajnálták, hogy kunos feketének
Születtek, s nem búzavirág-szemű amcsinak.
Add már, Uram, az esőt!, énekelte Kovács
Kati, s a termékenységi dallal megnyerte a
Táncdalfesztivált – de mi vesztettünk, mert
Két hónapja nem esett, kiszáradt a napraforgó-
Tábla, majd szanálták a termelőszövetkezetet…
Milyen jó a coca-cola mámorban fetrengő
Nyugatnak, ott mindig akkor esik az eső,
Amikor legjobban hiányzik. És lám, akibe
Szerelmesnek kellett volna lennem, odaadta
Magát egy benkvickes pólóért, ami hiánycikk
Volt, csak az ecseri piacon lehetett kapni ötszáz
Forintért, a zárszámadási jutalom kétharmadáért.
Elábrándoztam a világ folyásán, jól van ez így?
Kér út állt előttem: Benkvik-hasonmás legyek-e,
Vagy felvételizzek az agráripari szakközépbe,
S ha megnövök, még elnökhelyettes is válhat
Belőlem. Más kérdés, hogy végül egyik sem lettem,
Ülök a tornác végében és várom az örök esőt,
És a madárvonulást bámulom búzavirág-szemekkel.