Ligeti Ernő: Erkélykövek, omló falak

Imitt-amott a lonc mögött
erkélykövek, omló falak
még csüngenek az álmatag
éjszaka redőiben.

Locsolja őket az idő,
az elmúlás halkan kiköt
partjaikon: kék éji köd
csipkéi tengert zsonganak.

Felettük darvak húznak el
és elvonul a kurta lét
medrébe visszatérve rég,
fészkébe visszaszállva már.

De állnak ők: a por felett
csipkés falak, öreg kövek,
mint Ige, isteni szöveg
e zord világ felett megáll.