Pápay Eszter: Megáldlak
Őszintén szólva, meg se haltál.
Hallod az órát: most is üt.
Kacér kis kedvesed, tolvajod az idő.
Molylepte mantrák mindenütt.
Szörnyeid gyomra felhasítva:
pár régi sanszod rám köszön.
Csuklómban itt lüktet sorssá csúfolt véred.
Megáldlak. Máshoz nincs közöm.