Szlávics Noémi: A vers anatómiája

pont amikor minden robban
senki sem tudja nálad jobban
biztosítószeggel a kezedben
nem lépked nálad senki szebben
a hasadás leüt a földre
füled befogva földre dőlve
eldobod még azt ami még nálad
köd van előtted és köd utánad
és amikor kitisztul újra
odébbpöccint az Isten ujja
mindaddig amíg mindez csak játék
életed nem más csupán ajándék
amíg fegyvered írás nem ártás
gyónás csupán és megbocsátás
miképp a versed eldobod robban
mikor leginkább elhagyottan
állsz és tudod már nincs több lépés
robbanás sorok végül megértés