Zajácz Erika: Szikrák
Amikor hajamat lassan oldalra simítod,
érintésed alatt sűrű csillagkert az arcom,
ne háborogj értem, Isten, add nekem a poklot,
míg az ezüst holdcsipkéket tenyeremben tartom.
Nézni volna jó a szétszórt gyöngykavicsokat még,
ahogy összemosódnak a vad hullámverésben,
s kézmozdulatnyi pillanatban csókodba halnék,
hogy a vágy visszaverődő napszikrákon égjen.