Páll Miklós: Sírfelírás
a saját fejfámra
Született egy vad, szerencsétlen korban
S az ajkán ujjongó dal sosem fakadt.
Akart sokat és nem tett semmit,
S most alszik e vén, bús fák alatt.
Ajka nem csókolt soha egy ajkat,
É szeme két szembe sosem mélyedt.
Csak könnye volt, és azt dalolta,
S ím, eltiporta őt az élet.