Kemecsei Gyöngyi: Tetszhalott

Én nem tudom
merre jársz minden hajnalon,
hogy m'ért fekszel
kivérzett álmokon,
mikor életre hívnak a fények.

Én nem tudom,
hogy jutsz át minden nappalon,
mikor csak lábad vonszolod
s megbotlasz minden szőnyegszegélyben.

Én nem tudom,
mit látsz a vöröslő alkonyon,
mikor más álmát álmodod
az összegyűrt vánkoson.
Pedig abban is,
neked is
izzík az élet.

De én féltelek.
Félek hogy fogvatart
ez a vértelen,
vízszintbe fektetett félelem.
Miközben egyre fogy
s peregve bomlik
percekre benned a holnapod.

S én úgy félek!
Félek hogy halott vagy...
...és ezt túl könnyen megszokod.