Rajki Rita: Vétkek
Ma neked adom ami maradt belőlünk,
cafatok,
csontok,
halmazok,
Irgalmas szavak közt ragadt nyers
halmazállapot.
Nem maradt más, csak mit letört
belőlünk mint szeletet a múlt
reszket,
réved,
hallgat,
minden, mi mögénk tornyosult.
Ma kiokád az élet egy bús rapszódiát,
motoz,
méláz,
megéget
máglyát rak belőlünk a sosem volt világ.
s magával ránt az enyészet.
Ma pupillák mögül hazudik a szem,
mered,
figyel,
oson,
a lelkek közti csend közben
megpihen egy fehér vánkoson.
Ma halált játszik az élet,elfogy
lassan a tűz,
lángol,
fortyan
tombol
s lehull a szemėrem, mi velünk játékot űz.
Ma minden hiába, Kívánlak
még így is hogy elveszünk.
csókol,
olvad,
megėhez,
A test üzen, s mi újra vétkezünk.