Szentjánosi Csaba: A kulisszák mögött

Vártam itthon magam
könyvekkel, feleséggel,
auchanos pogácsával,
megérkeztem magamhoz,
feleségem még öltözött…
mint egy félig kész festmény
a színekbe,
az ágy hattyúpaplana már elúszott,
flörtöltem a kinder pingvinnel,
míg Andi a reggel udvarhölgyeként
felvette a szemérem
kilenc szoknyáját lelkére,
a kezem ásított…összezártam ujjaimat,
hogy ne legyek udvariatlan,
aztán kikísértem Andit a kocsihoz,
levittem, átadtam a busznak…
várom itthon magam,
mert még a városi Csaba tombol bennem,
lassan áthangol az itthoni csend,
bár a panelzajok, fenti cipőkopogások
fakírrá tesznek,
tűrőképességem: mint az összegyűrt zsebkendő –
belefújom minden indulatomat…
vártam itthon magamat
könyvekkel, feleséggel,
a kipárnázott kanapéban nem sérülnek meg
az odadobott ruhák,
a teavíz bugyborékol, mint a búvár,
kifogom a filtert,
óraátállítás? lélekátállítás, emberátállítás kéne,
Andi óramutatókarját elvitte,
de másodpercujjainak verését km-erekről is hallom,
lassan orbitális pályára állok, mint az űrhajó –
és elkezdek keringeni asztalom és a hűtő között,
gyönyörű a felkelő időt látni homlokom holdja mögül
(lásd. Földkelte – Apollo 8),
míg őseink súlytalanságában lebegek…