Vernyik László: A Mindent is és a Semmit is

– P. Nagy Gabinak ajánlva –

.
A Mindent is és a Semmit is
köszönöm Neked...Ma...
Semmit sem kaptál tőlem...
Nem adhattam Semmit...
Zsákomban csak ennyit
hordozhatott el belőled egy fa
ága...-Utána letört...
Mert gyönge volt,
mint a Hold
fénye felhők mögött...
S mint amikor Isten titokban
koldusnak öltözött!
De közösen térdelünk a vers előtt!
Tudod jól, hogy az Oltár...
És Te bennem időtlen voltál...
Hangos szó, szavalatok!
De mit tegyek,
Ha én
nem hozzád
-másokhoz komponált
költemény vagyok?
Ha mások firkálják tele a lapot?
...Látod...
A Mindent és a Semmit is...
Szóval, köszönöm!
Az én halálom, a Te halálod...
S talán mindkettő
itt áll a küszöbön!
Pontosabban...
Az én küszöbömön...
A Mindent is...A Semmit is...
Dublint és Genfet...
De egyet nem hihetsz el soha!
Hogy a lelked számomra
semmit sem jelentett!
És azt sem hiheted az idők nagy ízén...,
melyek múlnak...
és nélkülünk
nélkülünk!!! válnak ízetlenné...
Néha sóssá...
...Hogy ott a Léman-tónak
vizében...(A Létezés vizén)
vadhattyúknak
csőréből
kiesvén
váltunk parttalan hajóssá!