Véssey Ede: Megfagyott vers

vérező őz nyoma
fehérlő hóban
     verseim forrása
     elapadóban

ólmos felhők árnya
sűrű ködre ül
     megsebesült szavam
     csöndbe menekül

avar alatt az út
befagyott a tó
     elrejtve bennem a
     mondanivaló

az estbe búvó táj
sötétségbe vész
     legyél egy elhaló
     néma létre kész