Ernst Ferenc: Elhagyatott világok

A kapu rozsdabarna,
a kerítést az idő rágta meg.
A szemétdombot
méretes gyom takarja,
a fákon száraz ág rezeg.
Az ablakok zsákkal takart foltok,
a tetőn csak repedt cserép,
gyűlnek a nincs -ek és a volt-ok,
vajon mit lehetne
holnap tenni még?
Vagy csak lógjunk,
mint falba vert szegen
az ott hagyott kabát?
Miként törött ablakok mögött,
szakadt függönyökbe
varrja egy kéz, elkárhozott lelkünk
volt-nincs templomát.