Fövényi Sándor: Hétféle ruhában

gyászolj engem kedves hétféle gyászban,
de sose gyászolj fekete ruhában,
úgy is a sötét hajtogatja csontom,
lyukak szemem helyén mint a gyöngyházgombom,
mégis látlak téged hétfőn hófehérbe,
álmaimat mosd ki, s teregesd a fényre,
második nap kedden zöld kendő libbenjen,
mohás lámpaköddel takarj be csendben,
szerdán barnába mint a mocsár mélye,
vigyázz kedves mert felszakad a kérge,
ha rajta lépkedsz csütörtöki kékben,
inkább lebbenj könnyű lepkeként az égen,
péntek legyen sárga, mint az aranyalma,
ne verjen miattam az Isten haragja,
hát térdelj előtte szombati lilában,
említsd meg nevem pár ügyetlen imában,
jöjjön a vasárnap vörös mint a vérem,
de ha megalvad légy talpig feketében,
állj ki az esőbe lemossa a zápor,
mert félek még halni, ám élni túl bátor.