Márkus László: Nézd

nézd
hogy futnak a fékevesztett felhők
vad őszi szél kezében ösztökéjük

nézd
vérpettyezte leveleitől búcsúzkodva
a hárs ágain megannyi könny a köd

nézd
tüllszoknyát öltött a fess tévétorony
a piruett ettől még nem megy neki

nézd
markunkból hasztalan csurran az idő
miazmás hordaléka lassítja léptünket

nézd
szemem kékje savószínre szürkült
ám benne te vagy a kacagó tavasz