Móritz Mátyás: Via transversa

Jézust halálra ítélik

a halálra ítéltet volt
aki nevetve leköpte
mondván ő sem lesz már többé
se eszköze se az őre

a mennyeknek ami többé
nem tágul már körülötte
hogy hírt hallani nem fog ez
a világ többet felőle

a halálra ítélt mellett
senki nem tett és fogadott
tudták hogy akár mit is mond
csak a saját sírját ássa

ki sebeiből egyet sem
fájlalt nem is tapogatott
kiről bírái elhitték
nincsen többé maradása

Jézus vállára veszi a keresztet

nézték csak őt a pártütők
nézték csak őt a zsarnokok
kiben hitték minden remény
és minden isteni kihalt

míg nevetve valaki a
vállára keresztet rakott
nehezebbet mint egy puszta
gránit mint egy puszta bazalt

újra leköpve nevetni
rajta sokan nem is győztek
amíg vállán a kereszttel
fel fel sandított az égre

hívei nem kiabáltak
és nem is fenyegetőztek
nem tudva hogy a lelküket
ki mossa majd hófehérre

Jézus először esik el a kereszttel

volt aki suttogva merte
csak kiejteni a nevét
kit ütöttek csak hogy szedje
a lábát és hogy siessen

úgy próbálta tartani a
keresztet és az erejét
úgy álltak tömött sorokban
az elárulói lesben

úgy próbálta az utolsó
erejét is összeszedni
úgy leste a botlásait
a tömeg némán sötéten

nem akarták segíteni
csak magukban dicsértetni
hogy az elejtett keresztjét
kitűzze a sziklaélen

Jézus anyjával találkozik a keresztúton

hallgattak csak körülötte
a hófehér templomfalak
talán nem is hallotta hogy
rajta mind többen röhögnek

kik hitték hogy vele együtt
majd mind szertemállanak
a hitek kit élőfaként
döntenek majd le cölöpnek

hallani is csak ő halott
és értett anyja imáiból
akiben a szenvedése
tudta újabb sebet hasít

ki szembe állva fiával
a keresztje szálfáiból
kivéve egyet nyelte el
verdeső sikoltásait

Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

nem gondolta hogy irgalom
lenne ez a kegyetlenség
ahogy mind erőtlenebbül
tartotta a feje felett
a keresztet hogy őt termő
magként földbe vessék
hallgatva a nevetést az
ostorokat a kürtjelet

segítőként a tömegből
csak egy volt ki hozzá lépett
talán önkívületben vagy
lábujjhegyen félve loppal

átérezve a szenvedést
vagy a véres üdvösséget
talán csak együtt érezve
az emberarcú halottal

Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát

úgy érezte hogy megnyílik
lába alatt minden verem
nem értve hogy a tömeg a
szenvedésének mért örül

akik még egy kis porszemnek
is kevesek egy porszemen
érezve hogy a fájdalma
egyetlen pontba tömörül

nem sejthette és láthatta
még ő sem hogy mire készül
ő aki az igaz hittől
nagyon sokéig messze volt

hogy letörölve az arcát
tovább vigye örökségül
a szerelmét hogy a lelkét
többé már ne szennyezze folt

Jézus másodszor esik el a kereszttel

leköpve úgy tekintettek
rá újra akár egy vadra
a közönyre feleletet
nem találok és keresek

ahogy hallgatott a nép és
nevette a katonabanda
ahogy nevették a  papok
főurak és köznemesek

ahogy körülötte hallgat
a sok fehér templomtorony
akin látszott hogy nem bírja
már a keresztjét sokáig

hogy másodszorra zuhanjon
végig a véres homokon
mint akinek a lelke már
örökre pihenni vágyik

Jézus beszél a síró asszonyokhoz

már senki sem hitte volna
hogy ereiben vér lobog
azt hitték hogy belőle már
a vigasztalás is kiholt

úgy zörrentek egyre másra
a nemrég bezárt ablakok
úgy sóhajtottak fel sokan
hogy minden mindhiába volt

úgy álltak körülötte az
asszonyok és a kozákok
akik úgy érezték nekik
már minden már minden mindegy

ő mégis a kétségeik
félelmeik fölé hágott
ő akit várt a kínhalál
a síralomhullámvölgyhegy

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

nem jutott a szomjára víz
és az éhségére étel
segíteni nem akarta
akkor őt már senki lábra

akkor már a vasfogával
ezer lelket mart a kétely
nem sejtve a rémségeknek
lesz még ezer netovábbja

nem tudva hogy erőt majd az
emberiség kiből merít
felfüggeszteni már senki
nem akarta a fátumot

harmadszorra zuhanva el
vakon lesve mérföldjeit
ő kinek gyöngyházszívére
a nap is lassan lebukott

Jézust megfosztják ruhájától

az élete szeme előtt
ködvilágként át úgy suhant
túl minden zarándoklaton
asztaltársaságon kerten

ki a meztelenség vár és
csak a még meztelenebb hant
hogy úgy lépjenek át sápadt
arcán mint egy leteperten

hogy a meztelenségében
el se juthasson a sírig
hogy lombot bontani többé
ne akarjon a kikelet

úgy hallotta zár csikordul
és hogy börtönajtó nyílik
hogy zöld fű se viríthasson
megbékült porai felett

Jézust a keresztre szegezik

talán már este volt talán
már pirkadat talán éjjel
mikor testében a még épp
csontok is sorra eltörtek

homlokán az eső a szél
a villámok bélyegével
hogy a nyomorék torz ujját
mutathassa csak a földnek

hogy egyre több társ akadjon
a kéz és a lábtörésben
mint akik közül egy sem fél
akik közül egy sem retten

a vihar előtti csendben
és a nagy légyzümmögésben
hogy egyszer előttük áll majd
ragyogóan készen és befejezetten

Jézus meghal a kereszten

hagyták csak hogy a csontjai
egyre és másra törjenek
és hogy a véres könnyei
a véres földre hulljanak

hogy a világot temesse
csak el a sötét görgeteg
hogy felsütni soha többé
ne is akarjon már a nap

szinte hallom a nesztelen
és távolodó lépteket
szinte látom hogyan köpik
le holttestét a katonák

hogy hozzá akkor elsőként
csak egy asszony merészkedett
aki szelíd fehér szívvel
látta hogy esnek a csodák

Jézust leveszik a keresztről

a sírás az asszony szemét
szinte véresre marta fel
nem is tudva mit kívánjon
nem is tudva mire várjon

ölében a fiával ki
úgy aludt mint egy zárt kehely
hogy az utolsó mondata
szerte csak benne ne málljon

benne kiben a fehérség
feketébb volt mint minden szín
kiben tovább élt a fia
vajúdó isteni láza

hogy lebukni ne akarjon
a nap a lelke vizein
hogy megélje születését
annak ki életre rázza

Jézust eltemetik

emberként elragadta őt
is a sötétség a semmi
úgy tettek a feje alá
egy maréknyi anyaföldet
hagyva őt a könnyűségben
végtelenségig pihenni
mint akit a végtelenség
árja nincs isten hogy fölvet

mint aki magáról többet
az életben nem is hallat
mint aki a gonoszokon
soha többé nem üt sebet

mint aki csak ihlet lehet
vagy talán csak a sugallat
mint aki minket leköpve
is minden időben szeret

2019. Október 1. Kedd
Budapest, Csepel

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf