Móritz Mátyás: Via transversa

Jézust halálra ítélik

a halálra ítéltet volt
aki nevetve leköpte
mondván ő sem lesz már többé
se eszköze se az őre

a mennyeknek ami többé
nem tágul már körülötte
hogy hírt hallani nem fog ez
a világ többet felőle

a halálra ítélt mellett
senki nem tett és fogadott
tudták hogy akár mit is mond
csak a saját sírját ássa

ki sebeiből egyet sem
fájlalt nem is tapogatott
kiről bírái elhitték
nincsen többé maradása

Jézus vállára veszi a keresztet

nézték csak őt a pártütők
nézték csak őt a zsarnokok
kiben hitték minden remény
és minden isteni kihalt

míg nevetve valaki a
vállára keresztet rakott
nehezebbet mint egy puszta
gránit mint egy puszta bazalt

újra leköpve nevetni
rajta sokan nem is győztek
amíg vállán a kereszttel
fel fel sandított az égre

hívei nem kiabáltak
és nem is fenyegetőztek
nem tudva hogy a lelküket
ki mossa majd hófehérre

Jézus először esik el a kereszttel

volt aki suttogva merte
csak kiejteni a nevét
kit ütöttek csak hogy szedje
a lábát és hogy siessen

úgy próbálta tartani a
keresztet és az erejét
úgy álltak tömött sorokban
az elárulói lesben

úgy próbálta az utolsó
erejét is összeszedni
úgy leste a botlásait
a tömeg némán sötéten

nem akarták segíteni
csak magukban dicsértetni
hogy az elejtett keresztjét
kitűzze a sziklaélen

Jézus anyjával találkozik a keresztúton

hallgattak csak körülötte
a hófehér templomfalak
talán nem is hallotta hogy
rajta mind többen röhögnek

kik hitték hogy vele együtt
majd mind szertemállanak
a hitek kit élőfaként
döntenek majd le cölöpnek

hallani is csak ő halott
és értett anyja imáiból
akiben a szenvedése
tudta újabb sebet hasít

ki szembe állva fiával
a keresztje szálfáiból
kivéve egyet nyelte el
verdeső sikoltásait

Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

nem gondolta hogy irgalom
lenne ez a kegyetlenség
ahogy mind erőtlenebbül
tartotta a feje felett
a keresztet hogy őt termő
magként földbe vessék
hallgatva a nevetést az
ostorokat a kürtjelet

segítőként a tömegből
csak egy volt ki hozzá lépett
talán önkívületben vagy
lábujjhegyen félve loppal

átérezve a szenvedést
vagy a véres üdvösséget
talán csak együtt érezve
az emberarcú halottal

Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát

úgy érezte hogy megnyílik
lába alatt minden verem
nem értve hogy a tömeg a
szenvedésének mért örül

akik még egy kis porszemnek
is kevesek egy porszemen
érezve hogy a fájdalma
egyetlen pontba tömörül

nem sejthette és láthatta
még ő sem hogy mire készül
ő aki az igaz hittől
nagyon sokéig messze volt

hogy letörölve az arcát
tovább vigye örökségül
a szerelmét hogy a lelkét
többé már ne szennyezze folt

Jézus másodszor esik el a kereszttel

leköpve úgy tekintettek
rá újra akár egy vadra
a közönyre feleletet
nem találok és keresek

ahogy hallgatott a nép és
nevette a katonabanda
ahogy nevették a  papok
főurak és köznemesek

ahogy körülötte hallgat
a sok fehér templomtorony
akin látszott hogy nem bírja
már a keresztjét sokáig

hogy másodszorra zuhanjon
végig a véres homokon
mint akinek a lelke már
örökre pihenni vágyik

Jézus beszél a síró asszonyokhoz

már senki sem hitte volna
hogy ereiben vér lobog
azt hitték hogy belőle már
a vigasztalás is kiholt

úgy zörrentek egyre másra
a nemrég bezárt ablakok
úgy sóhajtottak fel sokan
hogy minden mindhiába volt

úgy álltak körülötte az
asszonyok és a kozákok
akik úgy érezték nekik
már minden már minden mindegy

ő mégis a kétségeik
félelmeik fölé hágott
ő akit várt a kínhalál
a síralomhullámvölgyhegy

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

nem jutott a szomjára víz
és az éhségére étel
segíteni nem akarta
akkor őt már senki lábra

akkor már a vasfogával
ezer lelket mart a kétely
nem sejtve a rémségeknek
lesz még ezer netovábbja

nem tudva hogy erőt majd az
emberiség kiből merít
felfüggeszteni már senki
nem akarta a fátumot

harmadszorra zuhanva el
vakon lesve mérföldjeit
ő kinek gyöngyházszívére
a nap is lassan lebukott

Jézust megfosztják ruhájától

az élete szeme előtt
ködvilágként át úgy suhant
túl minden zarándoklaton
asztaltársaságon kerten

ki a meztelenség vár és
csak a még meztelenebb hant
hogy úgy lépjenek át sápadt
arcán mint egy leteperten

hogy a meztelenségében
el se juthasson a sírig
hogy lombot bontani többé
ne akarjon a kikelet

úgy hallotta zár csikordul
és hogy börtönajtó nyílik
hogy zöld fű se viríthasson
megbékült porai felett

Jézust a keresztre szegezik

talán már este volt talán
már pirkadat talán éjjel
mikor testében a még épp
csontok is sorra eltörtek

homlokán az eső a szél
a villámok bélyegével
hogy a nyomorék torz ujját
mutathassa csak a földnek

hogy egyre több társ akadjon
a kéz és a lábtörésben
mint akik közül egy sem fél
akik közül egy sem retten

a vihar előtti csendben
és a nagy légyzümmögésben
hogy egyszer előttük áll majd
ragyogóan készen és befejezetten

Jézus meghal a kereszten

hagyták csak hogy a csontjai
egyre és másra törjenek
és hogy a véres könnyei
a véres földre hulljanak

hogy a világot temesse
csak el a sötét görgeteg
hogy felsütni soha többé
ne is akarjon már a nap

szinte hallom a nesztelen
és távolodó lépteket
szinte látom hogyan köpik
le holttestét a katonák

hogy hozzá akkor elsőként
csak egy asszony merészkedett
aki szelíd fehér szívvel
látta hogy esnek a csodák

Jézust leveszik a keresztről

a sírás az asszony szemét
szinte véresre marta fel
nem is tudva mit kívánjon
nem is tudva mire várjon

ölében a fiával ki
úgy aludt mint egy zárt kehely
hogy az utolsó mondata
szerte csak benne ne málljon

benne kiben a fehérség
feketébb volt mint minden szín
kiben tovább élt a fia
vajúdó isteni láza

hogy lebukni ne akarjon
a nap a lelke vizein
hogy megélje születését
annak ki életre rázza

Jézust eltemetik

emberként elragadta őt
is a sötétség a semmi
úgy tettek a feje alá
egy maréknyi anyaföldet
hagyva őt a könnyűségben
végtelenségig pihenni
mint akit a végtelenség
árja nincs isten hogy fölvet

mint aki magáról többet
az életben nem is hallat
mint aki a gonoszokon
soha többé nem üt sebet

mint aki csak ihlet lehet
vagy talán csak a sugallat
mint aki minket leköpve
is minden időben szeret

2019. Október 1. Kedd
Budapest, Csepel

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 11 21 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf