Végh Attila dr.: Ha Radnóti visszatérne
Elkeseredtem. Látod, nem lehet éke hazámnak.
Háborog immár minden, döbbenet istene ébreszt.
Hol van e tájék, mely Minden volt, s annyira hittem,
hogy lesz még majd gyermeke itt, és majd Haza egyben.
Múltat megtagadó, ridegült országba kerültem.
Gyáván üldözik azt, aki tegnap vérrel itatta
istene földjét. Nincs igazuk, mert hisz Haza egy van,
otthona minden jónak, testvérként szeretettnek.
És a szegénység. Itt maradott nálunk mutatóba,
mert kikopott, gyűrt inge alól meghorpad az éhség.
Hol van most is az Isten? Hogyhogy nem teszi dolgát?
És akinek nincs már, annak nem nyújtanak inkább?
Vándor, nincs maradásom, mert ez még nem az Otthon.
Nélküle asszonyi könnyek hullnak, nem vigaszára.
Nincs itt semmi egyéb, csak vértől izzik a rózsa,
Visszajövök majd egyszer, s többé nem leszek árva.