Jagos István Róbert: Látod még pereg a film
Látod, még pereg a film...
A költő verset ír.
Látod, készül a mű,
Valami deja vu.
Látod még emlékszem rá.
Bár nyílik a száj,
Mégis némán nyúlok
A gyűrött papír után.
Látom, hogy egyedül élsz.
Magány az ébredés.
Látom az arcodon,
Látom, hogy nem vagy ott.
Látom az éj a sötét,
És hogy vörös a vér.
Felejtsd a múltat el,
Most már a jelenbe élj.
Látod még pereg a film...
2008