Hajnal Éva: a nyári eső illata

.
néha félek felkapcsolni a lámpát
csak ücsörgök amint lassacskán besötétedik
és nem tudom rászánni magam
húzom az időt
ez épp olyan mint amikor eltévesztem a lépést a lépcsőn lefelé
mintha valami kiszámíthatatlan nagy mélység tátongana alattam
mintha nem is én volnék
csak egy kis foszlány létezésemből
mintha átutazóként lennék itt és csak rövid ideig lakoznék
ebben a létformában
ebben az időpillanatban
ebben a világban
egyedül ebben
ebben
egyedül
egyszer azt mondtad
azért érzem magam idegenül mert angyal vagyok
jó volt belegondolni
.
lám
angyalságom hamar szertefoszlik ebben a sötétben
gyerekkoromban
amikor féltem mindig elképzeltem a nyári eső illatát
még az esőcseppek muzsikáját is hallottam
.
most itt ücsörgök a sötétben és várlak
várom
hogy édesapakezed felkapcsolja a lámpát és megkérdezed
mit kuksolsz ebben a sötétben vicuskám
.
rád várok
a nyári eső illatával