Paál Marcell Hesperus: VIRRADAT

.
Átengedem az éjjelt,
szitálom az ujjaim között,
s hagyom, hogy legyőzzön.
Magához kötöz, de
.
feléled bennem az esti mersz,
rejtőzni hív a híg sötét,
szurokba mártott báb leszek,
fekete mintát fest reám
.
az égbolt. Lassan betemet,
megóv és fojt a csönd,
mely valójában zajhiány,
kérges az arca, nem köszön,
.
lehetne éppen bármi más
vagy valaki, akit addig várok,
amíg bekebelez a holt idő.
Átenged magán az éjjel,
.
a fákba bújtatja ujjait,
s integet; kövessem.
Zarándok szelekre bízom
a messzeség vonzó útjait.
.
Hozzád vezet a foszló sötét,
hajnal jön; derengő új világ,
ragyog az arca, akár a kén.
Mint érted mondott hálaimák.