Végh Attila doktor: Láthatatlan
Láthatatlan vagy mindenki előtt
de én mindig megtalállak
suttogásodban
leheletedben
nem szűnő törődésedben
szemed szivárványában
melyet csak én ismerek
a szomorúságban
kételyben
még az utolsó csókban is
mert te vagy nekem
a látható érzés
a támasz és kapocs
életem hídja közt
ha mindezt veszíteném
bezuhannék a mélybe
s a pokol tornácán
ereszkednék térdre
könyörögnék
„bár vinnél vissza
csak egy pillanatra
oda ahol megérthettem
a más számára láthatatlant
mert a halál itt rideg
és nagyon fáj alattam”.