Vernyik László: A kitört fa

Elfekszem a messzi őszben,
kitört almafa.
Nappal nem dobog a szívem,
csakis éjszaka.
...........................
Elfekszem a messzi őszben,
ág-bogam deres.
Nappal nem boldog a lelkem,
s szemem véreres.
...........................
Elfekszem a messzi őszben,
birs-gondok között.
Nappal nem látom az Istent!
Éjnek öltözött!
...........................
Elfekszem a messzi őszben,
törzsem csupa görcs.
Nappal úgyse hallja senki,
éjszaka üvölts!
...........................
Elfekszem a messzi őszben,
favágó nevet:
„Látod, vén fa, ez a sorsod!
Senki sem szeret!”