Bíró Rudolf: Storno
Légypapírból hajtok most csákót magamnak.
A zümmögő gondolatok talán fennakadnak,
és kicsíphetek belőlük egyet, ami fontos,
miben apám ingje még nem máj-foltos.
Miben nincs hosszú út, és rövid ital,
és nem esik haza „váll a vállhoz” taxival.
Miben mesél, és én hallgatom szótlanul,
mert minden szava megáll a lábán józanul.
Miben elkisér a mecsre, és a lelátón ül.
Nem őrjöng, nem ordít, csendben örül.
Miben megfogja a vállam és rám mosolyog,
mert látja mi lett abból, ki tegnap még totyogott.
Miben hallgat, figyel, és mindent megért,
tartja a pillanatot, mint amit megélt.
De idézőjelek közé szorult a mondandód,
már értem a szádra festett picas-szót...