Kővári Tibor: Magyar vagyok

Útjaid járva, Hazám, változó tájaid
átölelnek. Szépséged mögül, mint monoton
halk neszek szállnak sóvár vágyaink.
Lökném magamtól, lüktetnek konokon.
Fut az aszfalton a gyorsjárású kerék,
száguldok benned mélyre merülőn
s érzem az útépítő munkások kérges kezét.
Jobbról mellettem a Balatonfelvidék oson,
balról a Balaton szikrázó zöldeskék vize.
Elöl a villákon bájolgó, kérkedő mosoly,
hátul a szegényes porták fehéres színe.
Bár lenyűgöz a fényes kirakat mosolya,
mégis elcsábít a por, a pocsolya,
szétomlik számban a csicsói bor íze.
Apám intelmét hordom magamban: --
az érték hátul van, nem a kirakatban.
Népemmel közös viselet magyarságom!
Származzon vad sztyeppéről, Ábrahám
kebeléről, távol Indiából hozta vágya, szíve,
vagy Germán földről jött végleg ide.
Talán akad köztünk is áruló, hitvány,
magyarrá gyúr a közös zászlónk színe.
Fogva tart minket e gyönyörű ország,
bár ölelő karjait durván lecsonkolták.
Van, kit ideszögez végleg sorsa, álma, hite,
van ki vágyát kergetve idegenbe fut,
bilincsként köt nyelvünk s étkek pompás íze,
elfuthat bárhova, elszakadni nem tud.
Mert magyarnak lenni kimondhatatlan
szomj, elmúlásig szóló legszentebb kötés.
Az összetartozás szomja olthatatlan.
S tévelygőn, szédelgőn idegenben járva,
hívó sóhajt küld feléd a zalai hárs,
búsongva üzen a kunsági szomorúfűz,
alföldi akácról, ha csendes esőben könny csorog,
velük rezdülnek a vén kanadai fák.
Juharfák alatt a magyar honvágy zokog.
Fut a magyar út alattam, mert itthon maradtam.
Egy enyhén csapágyhibás kerék lüktetve dobog.
Bárhol vagyok, magyar vagyok! Holtomiglan!

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf