Langstadler Csaba: Bella István

Ment az Írószövetség lépcsőjén,
gyűrött volt a kabátja,
táskáját -a világot hűtve-
szelíden lóbálta.

Köszönt neki a kapu, amin kilépett,
a Bajza utca,
cigarettájából a füstöt az égre,
felhőnek kifújta.

Sokszor hazavittem,
az István utcában lakott,
kézszorításával, a versíráshoz
nekem új ujjakat adott.