Csighy Sándor: A tűzmadár

Ha szürke rom leszel majd,
ki épít fel újra?
Nem csontjaidra gondolok,
annak porát a szél
ugyanis széjjel fújja.

Ha nem lesz jelened, múltad,
neved és minden, ami
veled kapcsolatos térben, időben,
rommá porlik majd,
ki fogja léted megvallani?

Aki verseid olvassa,
- gondos, türelmes olvasás után,
ha már minden szavadat felmérte, -
felismeri-e lelked kincseit
 és a mélybe lemerül-e érted?

Szavak és rímek játékából
ki tudja majd válogatni a kockát
s úgy rakni helyre újra,
mint amikor a gyermeknek
templomot épít fürge ujja?

Vagy ha megafon perzsel fel mindent,
évezredek nagy alkotását –
feltámad-e a tűzmadár,
hogy a jövő századok
fénylő szárnyait újra lássák?