Czipott György: Hány sebzés!

mennyi világakarás párállt
szép, asztalkendős álmaimban…,
    hány buzgás fizettette árát!

hogyan bíztam, jaj gyermekbízvást
aklos, eleven jövendőkben…,
    gépfogak rágnak enátkozást!

micsoda éjt meszeltem mélyen
pikkellyévedlő bűvigékkel…,
    dögkútcsöndre evesül vérem!

szívem mögén olyik temető
tetézve immár üres árnnyal…,
    csak vas éjdélbrongást nevelő

adóssavidőben jaj hogyan
eredhettek meg hajgyökerek?…,
    csupa hátakránca, arcatlan.

mennyi csókos akarás páráll
kócszemfödeles álmaimban…
    hány sebzés fizetteti árát!