Szentjánosi Csaba: Keresem…

Keresem azt a ceruzát,
amivel Isten kiszínezte a napot,
keresem azt a holdradírt,
amit egy angyal elhagyott.

Keresem azt a kukát-
ami hallgat, szót fogad
a kukásoknak,
keresem az idő zárjegyét,
amivel tegnappá lesz
lezárva a holnap.

Keresem azt a sípot,
amit megfújva-
helyükre szaladnak a csillagok,
keresem a teremtett világban
magamat-
hátha egyszer megtudom, ki vagyok.

Keresem szüntelen azt,
amit nem találhatok meg soha,
keresem, hogy hol van-
az a finom gyerekkori tarhonya.

Keresem az utat…
amin dűlőre jutunk végre,

keresem azokat a hajszálakat…
amiket rajtam hagyott,
a falu szépe.