Arany Tóth Katalin: CSILLAGNÉZŐ

Esti séta, csillagléptek,
mint egy álom, messze értek.
Mind gyönyörű, tiszta fény volt,
s rám borult az egész égbolt.

Nem tündöklő, nem is sápadt:
virágba font rügyből fákat,
illatokkal lassút táncolt,
ölelése boldogság volt.

Magától jött, nem is hívtam,
én csak néztem, elfogultan.
Elringatott sziromágyon,
mintha tudná, mire vágyom:

Végtelenbe nézni bátran,
összehúzott, szűk kabátban,
hideg szélben óvni féltést,
kinevetni a kísértést.

Csak a percnek élni, szívvel,
egyszerű, de szép örömmel,
könnyek helyett mosolyogni,
csillagfényben megnyugodni.

Csillagtérkép a magosban,
minden éjjel, mindig ott van,
csak a fényt kell megtalálni,
és a vágyban fénnyé válni.