Molnár Dávid: Ragadjatok ki!

ragadjatok ki álmaimból
nem akarok többet  kóvályogni bennük
mint oktalan patkány a csatornamocsokban
a titkok büdös hálózatában
s ne kószálhassanak vadidegenek föl és alá bennem
az ismerőseim se toppanhassanak elém
magukra öltve nem egyszer sohase látott emberbőr álöltözetet
azt ami nyomasztott
nem akarom játékom gyanánt a kezeimbe venni
az ami nyomasztott
ne jöhessen haza hozzám hogy játéka legyek
mert senki se fekszik szívesen vissza a porba
amelytől már teste megszabadult
de frissen tisztán akar az élni
és senki se vágyja azt a csodát
hogy apróra zsugorodván
önön beleit járja be mint a kirándulóhelyeket
hétvégén a családok
ragadjatok ki álmaimból
várnak a szép tiszta vidékek