M. Karácsonyi Bea: szoba kilátással
eltemettél
hónapok piszkával
hosszú fröccsökkel
cigarettafüstbe burkolózva
lötty kávé
szendvics
és a hat húszas érkezése közé
körmöd alatt fekete sarló
már nem számít hogy együtt leheltünk az István térre a szerelmet
hogy szerpentines utak mentén lettünk egymás fogódzkodói
hogy isten elvarrt minket egymás mellé
végül minden szál felszakad
elmúlt pillanatba sűrűsödtél
ott ülsz a sötétben
űrköd és űrszemét között
üstökösként izzik
ahogy ujjaink összekapcsolódtak