Varga Rudolf: SZÍVTÕL SZÍVIG
Mintha még mindig édesanyád
ölén, úgy ücsörögsz az árokparton.
Szászfán, Krasznokvajdán, Szikszón,
Gagyban
vagy a Holdon?
Mindegy.
Itt vagy.
Itt vagy a parttalan
rögparton. Lábadnál Óperenciás-tenger
hullámzik
haragoszölden az árokparton.
Itt vagy.
Itt vagy csak
otthontalanotthon,
hol a bokrok tüskés
ujjaikkal ingedbe
kapaszkodnak, úgy marasztalnak, hellyel
kínál a vizes fû, szúrós
ágyat vetnek neked a szalmakazlak,
bicskátnyitogató dührohamodat
zsibbasztó vénásinjekciókkal
nyugtatgatják a szúnyogok, és a pacsirták
egész nap szívtõl szívig
incselkedõ, szerelmes szavakat
mobiltelefonoznak.